A THTR hírlevelei 2007-ból

***

***

THTR Hírlevél 118. szám, 2007. dec

Nukleáris gengszterek!

Brutális támadás a Pelindaba dél-afrikai nukleáris kutatóközpont ellen, ahol a BRD társaságok nukleáris üzemanyagot állítanak elő a magas hőmérsékletű reaktorhoz. Harc az irányítóközpontban
Ott a német NUKEM (Alzenau), Uhde (Dortmund), SGL Carbon (Wiesbaden, Meitingen), Essener EHR nagynyomású csőgyár (Dortmundi fióktelep) és a pelindabai Meridium (Walldorf) amerikai leányvállalat segítségével a termelés a Pebble Bed Modular Reactor (PBMR) nukleáris üzemanyaga, 8. november 2007-án egy erősen felfegyverzett támadást hajtottak végre a nukleáris kutatóközpont irányítóközpontja ellen.

Négy gengszter egyenesen a nukleáris létesítmény műszerfalához rontott, és lövésekkel súlyosan megsebesítette a vezetőt. Ezzel összefüggésben csak most vált ismertté, hogy 2007 júniusában fegyveres támadásra is sor került, amelyben egy másik menedzsert is lelőttek.

A Spiegel Online a legutóbbi támadásról 11-én számolt be: „A négy fegyveres közül kettő bejutott egy elektronikusan lezárt vezérlőterembe, és a műszerfal felé rohantak – írja a „Saturday Star” című újság. Mellbe lőtték a felelős menedzsert, Anton Gerbert, és nem sokkal később eltűntek.

A hivatalos kormányzati filozófia szerint Pelindaba az egyik legbiztonságosabb hely a Dél-afrikai Köztársaságban, amelyet a legsúlyosabb és rendkívül gyakori bûnözés sújt. Az még nem teljesen világos, hogy az elkövetők hogyan jutottak be a nukleáris irányítóközpontba. Hiszen nemcsak különféle videokamerás megfigyelőpontokat, hanem elektronikus kerítéseket és biztonsági rendszereket is le kellett győzni.
A dél-afrikai "Pretoria News" című lap arról számolt be, hogy az üzem egyik alkalmazottja hangos csattanást hallott a keleti tömbben, és a támadók az épületen kívül egy tűzoltólétrával hozzáférhettek egy ablakhoz, amelyet aztán erővel kinyitottak. Az irányítóközpontban lezajlott harcok során a felelős vezető életveszélyesen megsérült két golyótól, amelyek alig kerülték el a szívet és a gerincet.

Nemzetközi szégyen
A támadók a támadást követően el tudtak menekülni. De mit akartak a nukleáris kutatóközpontban? A "Die Welt" 11. 11. 2007-én jelentette és megpróbálta kitalálni az egész ügyet:

„A rendőrség szóvivője megerősítette, hogy a bűnözőket keresik. Eddig nem történt letartóztatás. Az eset már csütörtökön megtörtént. Az észrevétlenül elmenekült elkövetők indítékai tisztázatlanok maradtak.

Több mint hat atombombát építettek Pelindabában az apartheid időszakában, de ezeket hatástalanították a foki demokratikus fordulat előtt. Hivatalosan meg nem erősített információk szerint a fegyveres minőségű urán továbbra is az üzem területén található nemzetközi felügyelet mellett, és gyógyászati ​​célokra használják izotópok előállítására. (...)
A múltban a 2010-es labdarúgó-világbajnokság rendező országában elterjedt erőszakosság nem ért véget a legmagasabb biztonsági szinttel rendelkező létesítményeknél, például nagykövetségeken vagy repülőtereken."

Az ASMZ általános svájci katonai magazin november 10.11-én írta. 2007: „Az ellenzéki politikusok az ország biztonságát fenyegető súlyos fenyegetésként bírálták az esetet. "Ha Pelindaba terroristák kezébe kerül, az egész ország biztonsága veszélybe kerülhet" - mondta Dianne Kohler Barnard, a Demokrata Szövetség képviselője.

Ez a kínos helyzet rendkívül alkalmatlan időpontban jön: Dél-Afrika jelenleg arra készül, hogy átvegye a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség elnöki posztját, amely állítólag egy egyezményt készít elő, amely biztosítja a nemzetközi nukleáris biztonság magas szintjét és a nukleáris létesítmények elleni hatékony védelmet. hatás. Nem lesz groteszkebb!

Dél-Afrika: Bűnügyi nukleáris szupermarket
Alig három nappal később, miután ismertté vált az NSZK-ban található dél-afrikai nukleáris kutatóközpont elleni jelenlegi gengsztertámadás, az AP hírügynökség arról számolt be, hogy a "pakisztáni atombomba atyját" már évtizedek óta berendelték. Abdul Quadeer kán, aktív atomcsempészek Gotthard Lerch A korábbi folyamatok formai kudarca után még mindig felelnie kell a stuttgarti felsőbb tartományi bíróságnak a líbiai atomfegyver-program kidolgozásában való állítólagos részvétel miatt. Az atombombák gyártására szolgáló centrifugák fejlesztésével és építésével foglalkozó fő tevékenységi bázisa Dél-Afrika volt. Az építési tervek Khantól származtak, aki a német-holland csoport alkalmazottjaként használta azokat URENCO (Gronau / Almelo) illegálisan ellopták az 70-es években. 

Az AP 14. november 11-én így számolt be: „A centrifuga alkatrészeit Dél-Afrikában gyártotta le. 2007-ban Líbia felé vezető úton megállítottak egy alkatrészekkel ellátott teherhajót, a szállítást meghiúsították. A mérnök körülbelül 2003 millió márkát (körülbelül 55 millió eurót) kapott a szolgáltatásaiért. Az ügyészség szerint az összeget a centrifugák gyártásáért is kifizették."

az Magas hőmérsékletű PBMR reaktor Dél-Afrikában fejlesztették ki, különösen a feltörekvő országokba irányuló exportra. Ennek eredményeként egyre több állam kerül urán birtokába, ami nagymértékben növeli a burjánzás kockázatát. Dél-Afrika nemcsak az apartheid rezsim idején volt a nemzetközi nukleáris csempészet központja, de ma is az. A pelindabai jelenlegi incidensek és a tömegpusztító nukleáris fegyverek tényleges megépítése azt mutatja, hogy a rendőrségnek, a bíróságoknak és a kormánynak nem sikerült felszárítania az atommocsarat az elmúlt években.

A német NUKEM, Uhde, SGL Carbon, Essener High Pressure Röhrenwerk (EHR) és Meridium társaságok közreműködésével megvalósuló PBMR megépítésével egyre valószínűbbek a jövőbeni atombotrányok, esetleg atomháborúk. - Kik itt az igazi atombanda?

Frissítés:

Egy héttel a közelmúlt történetének legrosszabb nukleáris létesítmény elleni támadása után néhány új részletre derül fény. A dél-afrikai biztonsági hatóságok nyilvánvalóan még mindig homályban vannak.
A „The Times” 14. november 2007-i értesülései szerint egy másik támadócsoport a létesítmény nyugati részén tartózkodott, és tűzváltás után észrevétlenül elmenekült.

Az első, négy fegyveresből álló csoport lefoglalt egy számítógépet, amelyet aztán az irányítóközpont közelében lévő erkélyen hagytak. Egyelőre nem tudni, hogy a merevlemezt eltávolították-e. Különböző újságok dél-afrikai weboldalain azt írták, hogy az elkövetők rendkívül jól ismerhették a nukleáris létesítményt. Csak egy magasan specializált csoport belső tudással ezért képes lett volna kikapcsolni a riasztórendszereket és legyőzni minden akadályt. Az elkövetők láthatóan pontosan tudták, hol akarnak intézkedni.
A dél-afrikai jelentések ismételten hivatkoznak az 1993-ig itt felfegyverzett atombombákra, és azt kérdezik, hogy a két támadó csoport rendkívül pusztító szándékkal akart-e összehozni és kombinálni két különböző alkatrészt (bombát és gyújtás- vagy indítókódot). És milyen információ volt még ma ezen a számítógépen. Valóban végzetes hiba lenne, ha mindkét alkatrész ilyen közel lenne egymáshoz, és nyilvánvalóan ilyen könnyen hozzáférhető lenne!

Vagy a gengszterek el akartak lopni bizonyos anyagokat vagy információkat? A számítógépen tárolt adatok hasznosak lehetnek a nemzetközi terrorizmus számára.

További következetlenségekről esik szó a dél-afrikai sajtóban: Mit csinált a támadás idején a súlyosan megsérült nukleáris főmérnök, Anton Gerber menyasszonya a létesítmény rendkívül érzékeny részében? Mennyire komolyak Gerber támadás előtti kijelentései, amelyek szerint a "bajt" veszik. Tudott valamit?

A támadás után elbocsátották a hatfős biztonsági személyzetet a létesítmény ezen részében, köztük főnöküket. Ők és a munkamódszerük vizsgálat tárgyát fogják képezni. Voltak kiszivárogtatások vagy cinkosok?

A támadók arca csak homályosan látszik a megfigyelési videókon. Az elkövetőknek nyoma sincs. - Rendkívül kínos ügy lett a dél-afrikai atomipar és az állam számára. Az Earthlife Africa környezetvédelmi szervezetet még a New York Times is idézte kritikus nyilatkozatával. Kíváncsian lehet várni az események alakulását.

A THTR körlevél a következő cégekről tartalmaz cikkeket:
A NUKEM-en: 101 (2005), 107 (2006) és 110 (2007).
Uhde-ról: 100 (2005), 101 (2005), 111 (2007)
Az esseni nagynyomású csőművekről (EHR): 110 (2007), 111 (2007), 112 (2007)
Az SGL Carbon tekintetében: No. 102 (2005), No. 117 (2007)
On Meridium: No. 116 (2007)
Az URENCO-ról és a Khanról: No. 95 (2004), No. 99 (2005), No. 101 (2005), No. 104 (2006), No. 111 (2007)

Míg Hollandiában a „pakisztáni atombomba atyjának”, Abdul Quadeer Khannak a hálózata széles körű társadalmi vita tárgyává vált, addig az NSZK-ban csak szórványos és elszigetelt híradások jelennek meg egyes lapokban. És ez annak ellenére, hogy a németek és a dél-afrikai svájciak a fő bűnösök.
 
Amikor Líbia 2003-ban elkezdett együttműködni a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel, a gátlástalan machinációk lelepleztek: már a 90-es évek végén a német mérnök Gotthard Lerch fegyverminőségű urán dúsítására szolgáló centrifugarendszer szállítását készítette elő. A zürichi Gerhard Wisser átvette az alkatrészek gyártását, és egy dél-afrikai gyárban építtette meg azokat. A következőkben a botrány egyes állomásait mutatjuk be, bár a vége még korántsem látszik.

Wolfgang Frey újságíró ezt írta a „Liechtensteiner Wirtschaftswochenzeitung”-ban 28. július 2007-án:

„Bár Svájcban és Németországban nem haladnak jól a nemzetközi atommaffiával kapcsolatos nyomozások, egy dél-afrikai per tisztázása ígérkezik. Két érintett már ott kipakolt.
Gerhard Wissers Partnerének, Johan Meyernek küldött SMS egyértelmű volt: "A madarat meg kell semmisíteni, a tollakat meg minden." Nem sokkal korábban Líbia titkos atombomba-programját leleplezték egy CIA hírszerzési műveletben, és Wisser nyilvánvalóan jogosan aggódott amiatt, hogy hamarosan megtámadják az atomtechnológia szállítóit. Legalább több konténer volt a líbiai bombagyártáshoz szükséges alkatrészekkel Meyer cégének gyárában a dél-afrikai Vanderbijltparkban. Wisser egy másik SMS-ben világossá tette a helyzet súlyosságát Meyernek: "Etették velünk a kutyákat. (...)
Időközben azonban az ügyészség megpróbálta titkolni a folyamatot, nyilvánvalóan azért, hogy megakadályozza saját titkos nukleáris fegyverprogramjának részleteit az apartheid idején. Mert az érintettek egy része ebben is részt vett – már beszállítóként.”

Miután Mannheinben 2006-ban kirobbant az első atomcsempészet folyamata, a folyamatot idén újraindították Dél-Afrikában. Meglepő eredménnyel. Figyelemre méltó, hogy az igazságszolgáltatás részben zárt ülésen próbálta lefolytatni az eljárást.

Ralf E. Krüger a következőkről számolt be a „Der Tagesspiegel” számára 4. szeptember 9-én:

„Dél-Afrikában ma bíróság elé álltak azok a vádlottak, akik nukleáris technológiát csempésztek Líbiába. A 68 éves német (Gerhard Wisser, az RB szerkesztősége) vallotta be. Állítólag a líbiai atomfegyver-program egyik összetevőjét közvetítette.
Majdnem egy évvel a nukleáris technológia állítólagos Líbiába történő csempészetére irányuló világelső tárgyalás vége után – Mannheimben – a robbanás a Fok-fok-szigeteken zajló nyomon követési perben következett be. Az enyhe büntetés fejében a megvádolt német üzletember nemcsak beismerő vallomást tett, hanem teljes együttműködést ígért a német és dél-afrikai hatóságokkal. Ez növeli annak valószínűségét, hogy megismétlődik a 2006-ban Mannheimben kudarcot vallott másik német menedzser elleni per. Mert volt üzlettársa a távoli Pretoriában vádolta meg, amiért Líbiának és Pakisztánnak segített nukleáris technológiát elérni egy Dubaiban élő Srí Lanka-i lakossal."
Az AFP 4. szeptember 9-i jelentése szerint Wisser-t 2007 év próbaidőre és három év házi őrizetre ítélték. „Az információk szerint az igazságszolgáltatás 18 ezer eurónak megfelelő készpénzt és több mint 600.000 millió eurós külföldi vagyont is beszed. Az elítélt vállalta, hogy támogatja a dél-afrikai és más országok hatóságait a csempészgyűrű többi tagja elleni nyomozásban."

Julia Raabe 13. szeptember 9-án a "Der Standard"-ban írt a nyomozás előrehaladásáról és azokról a hihetetlen méretekről, amelyek "a legnagyobb veszélyt jelentik az atomsorompó-szerződésre":
Új nyomozásokkal és a gyanúsítottak büntetőeljárásával Dél-Afrika a nukleáris technológiai csempészgyűrű végleges felbomlását akarja elérni. A 2003-ban leleplezett pakisztáni nukleáris tudós, Abdul Qadeer Khan hálózat egyes részei továbbra is aktívak lehetnek. – figyelmeztette Abdul Minty, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) dél-afrikai képviselője a NAÜ kormányzótanácsának ezen a héten Bécsben tartott ülésén. "Az illegális hálózat valószínűleg a legnagyobb veszélyt az atomsorompó-szerződésre nézve."

A csempészcsoport évek óta nemzetközi ellenőrzésen kívül eső nukleáris technológiát adott el olyan államoknak, mint Líbia, Irán és Észak-Korea. A titkos ügyletek teljes mértéke a mai napig ismeretlen; a hálózat több mint 30 országban működött. Akkor robbant ki, amikor Líbiát rajtakapták, hogy nukleáris technológiát szállított, és semmit sem lehetett tagadni. (...) Úgy tűnik, keveset tudni a ring jelenlegi tevékenységéről. "Nincs bizonyíték a Khan hálózat tevékenységére" - mondta Mark Fitzpatrick, a londoni Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Intézetének (IISS) nukleáris szakértője. "Azok az emberek, akikről ismert, hogy részt vettek az ügyben, nem működnek." Vannak azonban még ismeretlen beszállítók, akik most alacsony profilt tartanak fenn, és a jövőben újra aktívvá válhatnak."

Miközben egyre világossá válik, hogy az érintett bűnözőket és beszállítókat nem sikerült elfogni, sőt új nukleáris tevékenységekben is részt vesznek, az elfogott elkövetők egy részét megpróbálják szabadon engedni. Erről a „Neue Züricher Zeitung” számolt be 15. október 10-én. A svájci mérnök, akit 2007 októbere óta tartóztattak le illegális atomcsempészet gyanúja miatt. Urs Tinner azonban őrizetben kell maradniuk; a börtönből való szabadulási kérelmet elutasították.
14. november 2007-én a PR-Inside arról számolt be, hogy Gotthard Lerchnek ismét válaszolnia kellett a Stuttgarti Legfelsőbb Regionális Bíróság előtt, miután egy mannheimi per sikertelen volt. A Tinner tárgyalása várhatóan 5. február 2008-én kezdődik a dél-afrikai Pretoriában. Folytatás következik.

Khan nukleáris szupermarketjéről és arról, hogy mi köze az NSZK-nak, a német cégeknek, Dél-Afrikának, Pakisztánnak, Iránnak és Líbiának, lásd még a THTR körlevél következő cikkeit:
No. 111 (2007): Khan atomcsempész- és NRW-vállalatai
104. szám (2006): Ahol Khan megtanulta szeretni a bombát
No. 99 (2005): Dél-Afrikában majdnem elkészültek az uráncentrifugák
98. szám (2005): Khan szállította Iránt
95. szám (2004): Az atomháromszög: Németország, Dél-Afrika, Pakisztán (A sokat idézett cikk)

A kalapácsi pályaudvaron végzett tolatási munkák során bekövetkezett baleset után a kalapácsi lakosság biztonságának kérdése egyre nagyobb. Különösen akkor, ha veszélyes árukat szállítanak urán-hexafluoriddal (UF-6) a gronaui urándúsító üzembe Hammon keresztül.

A rendkívül veszélyes kocsikat általában este 23 óra és hajnali 5 óra között hagyták őrizetlenül a Hammer rendezőpályaudvaron. 0.20. november 6-án, pontosan ugyanebben az időben, 11 óra 2007 perckor ugyanott történt a baleset: kocsik ugrottak ki a sínekből, kábelek szakadtak el, elektromos dobozok, kapcsolók, sínágy és felsővezeték sérült.

Mi lett volna, ha egy kisiklott kocsi nekiütközik egy UF-6-os konténernek, amely sok órán át ott parkolt?

A tűzoltóság és Hamm városa egyáltalán nem tudta volna, hogy ilyen veszélyes szállítmány halad át Hammon! Ezért a környezetvédelmi polgári kezdeményezés véleménye szerint Hamm városának a jövőben ragaszkodnia kell ahhoz, hogy a gronaui urándúsító üzem üzemeltetője tájékoztassa őket a veszélyes szállításokról, hogy a Hammer mentőszolgálatokat figyelmeztessék és bizonyos óvintézkedéseket.

A hammi környezetvédelmi polgári kezdeményezés és a Zöld Képviselőcsoport két megkeresése, valamint számos tiltakozás után a Hamm városvezetés végül részletes nyilatkozattal (0809/07) válaszolt a rendkívül veszélyes urán-hexafluorid Hammon keresztül történő szállításáról.

Kollégánk Gerhard Piper a Berlini Transzatlanti Biztonsági Információs Központ (BITS) kritikusan elemezte ezt a kijelentést, és - röviden - a következő eredményekre jutott (részletesen dokumentálva a mellékletben):

1. A Hamm városvezetés hivatalos tájékoztatása szerint a Hammer tűzoltóságnak nincs olyan felderítő járműve, amely akár a rendkívül veszélyes urán-hexafluoriddal való szennyeződést is kimutathatná.

2.  Tekintettel a nagyon korlátozott és részben elavult lehetőségekre (1977-ből és 1982-ből származó mentőautók) érthetetlen a városvezetés azon megállapítása, hogy Hamm város teljes katasztrófaelhárítása „a technika jelenlegi állása szerint van felszerelve, illetve felszerelt”.
 
3. A polgári kezdeményezés azon megállapítását, hogy a Rathenaustraße 16. szám alatti tűzoltóság csak néhány méterre van az urán-hexafluoriddal parkoló kocsik helyétől, nem tudta érvényteleníteni az adminisztráció. A különböző veszélymegelőzési részfeladatok különböző helyszínekre történő felosztása nem vonatkozik az NBC védekezésre!

4. A Rathenaustraße-i készülékük balesetből eredő meghibásodása esetén a Hammer tűzoltóság csak biztonságos távolságból figyelhette a katasztrófát.

5. Az 50-as tűzoltósági szabályzat szerint a Hamm városvezetése által meghatározott 100-500 méteres sugarak a veszélyes és körülhatárolt területekre csak taktikai ajánlások, amelyeket a helyzettől függően módosítani és bővíteni kell, különös tekintettel a szélre. körülmények. Az urán-hexafluoridot tartalmazó szennyezőanyag-felhő több kilométerre terjedhet!

6. A katasztrófavédelemnek túl sok időre lenne szüksége a felkészüléshez, mielőtt az utazás miatt felszakadna egy urán-hexafluoridos tartály, speciális személyi felszerelést kell felvenni és felállítani a szükséges fertőtlenítő sátrakat.

7. A néhány meglévő ABC járművet Rathenaustraße-ról kellett áthelyezni, ami nem jelenthet áthidalhatatlan pénzügyi problémát.

8. Üdvözölni kell a városvezetés által javasolt szimulált UF-6 balesettel kapcsolatos gyakorlatot. Az érdeklődő közönséget nézőként be kell engedni.

A vesztfáliai Gronau városában található urándúsító üzem több mint 30 atomerőmű fűtőanyag-előállítása érdekében megkezdett bővítésével az urán-hexafluorid szállítása a többszörösére nő. Ez az állapot a kilépés ellentéte! Végső soron csak az összes nukleáris létesítmény leállítása csökkentheti a lakosság potenciális veszélyét.

Ezt a cikket csak kis mértékben lerövidítették a WA szerkesztőjének írt levélként 14. november 2007-én, és az "anti atom aktuell" (www.anti-atom-aktuell.de) 185. számában is megjelent.

***

Az oldal tetején

***

***

Az oldal tetején

***